Most tartok körülbelül a könyv felénél. Hátralapoztam, hogy elolvassam milyen véleményeket írtak. Kettőt kiemelnék közülük.

"A Twilight saga olyan, akár egy ínyenceknek készült bonbon. Mindegyik rész, akár egy-egy különleges csokoládé, más-más ízekkel. Számomra a Twilight lágyan krémes, a New Moon keserédes, az Eclipse pattogó-cukorkás. A Breaking Dawnban az a legjobb, hogy Meyer összevonta ezeket az ízeket, s mind egyszerre kápráztatja el az olvasót." Nekem ez eszembe nem jutott volna, de ahogy elolvastam, rájöttem, mennyire igaz. Tökéletesen kifejezi a könyvek hangulatát. A Breaking Dawnban pedig mindenre magyarázatot kapunk, minden eltitkolt érzelem felszínre kerül és végül minden elrendeződik.

"Az Alkonyatban mellettük sétáltam és figyeltem őket, ahogy szerelmesen egymás szemébe néznek, aztán Újholdkor rátettem a kezem Bella vállára, hogy megvigasztaljam. Napfogyatkozáskor ráüvöltöttem, hogy MIT MŰVELSZ?! Majd Hajnalhasadáskor megöleltem és azt mondtam neki: Bella, köszönöm, hogy visszaadtad a hitemet, hogy mi is megtalálhatjuk az örök szerelmet. Nincs más hátra: csak VÁROM AZ EDWARDOMAT...Nincs szó, hogy kifejezzem..." Itt csak abban nem értek egyet, hogy a New Moonban inkább ordítottam volna rá Bellára és Edwardra is egyaránt, hogy MIT MŰVELSZ?! Viszont a Breaking Dawnban nagyon tetszik, hogy Bella végre egyenragúvá válik Edwarddal, és nem kell mindentől tartaniuk.

Mikor megkaptam Karácsonyra a Twilightot, senki nem ismerte még. Amikor először kezembe vettem, és elolvastam a hátulján lévő ajánlót -mint mindig-, fogalmam sem volt róla, mit fogok érezni az olvasás közben. Vonakodva kezdtem neki, mivel épp nem volt már olyan könyv, ami érdekelt volna. Két nap alatt végeztem a könyvvel, amikor becsuktam, olyan ürességet éreztem, mint még olvasás után soha. Ezután lett felkapott könyv, sokan csak azért nézték meg a filmet is, mert hallották milyen jó - hát megszerették, talán divatból. Ezek után szó sem lehetett róla, hogy kihagyjam a többi részét. Minden egyes könyv után, ahogy egyre közeledett az utolsó oldal, nem akartam beletörődni, hogy mindjárt vége. És mikor elértem az utolsó laphoz, és becsuktam a könyvet, csak bámultam magam elé és elkezdődött a hetekig tartó képzelgés.

Rengeteg olyan könyvet olvastam, ami kissé hasonlított erre - rákaptam a misztikusabb könyvekre, az egyszerűek szinte már le sem kötnek. A Dan Brown könyvekért is odavagyok, imádom a rejtélyeket benne - bár szinte mindig rögtön átlátok rajtuk. A Csontváros lett az új kedvencem. Az a könyv egyszerűen hihetetlen.